Luxushorgony

Nos, a tegnap történtek után kicsit tényleg megtöröm a kronológiát. 

Hogy mi is történt tegnap? Szerintem majdnem mindenki tisztában van vele. Ezzel lett tele a média. Délután 3 órakor szembesültem vele, hogy meghiúsulhat az utazás, amire már lélekben én is és a családom is felkészültünk. Ugyanis a repülőteret lezárták. Se érkezés, se indítás…  “Az Airportal.hu repülésszakmai oldal információi szerint egy hővezeték törött el a repülőtéri irányítótoronyban, annak következtében sérült meg az elektromos rendszer. Emiatt a rádiókommunikációs, informatikai és az egyéb vezérlő rendszerek működésképtelenné váltak. ” Nagyon “korszerű” repterünk van.:(

A legcélszerűbb amit tehettem, hogy kapcsolatba léptem a közvetítő Céggel. Ők “bennfentesek” lévén egyértelmű tájékoztatást kaptak arról, hogy éjfélig biztos nem fog helyre állni a rend. Így percek alatt több forgatókönyv is lepörgött. Elutazom Bécsbe, vagy várok és várok ki tudja mennyit… Nekem kora reggel indult volna a gépem, szóval az előrejelzett 10 órás nyitás nem lett volna az igazi. Mindezt tetőzte, hogy az első átszállási helyen, Amsterdam-ban a havazás miatt is töröltek néhány járatot. Tehát nagyjából negyed 5 körül kaptam a következő telefont, hogy életbe lép a B verzió.

A “B” verzió pedig az utazás elhalasztása. A munkaszerződésen 1 hetes időintervallumot ad meg a Hajótársaság, amin belül hajóra kell szállni. Most kényszerpihenő van hétfőig. Egyik szemem sír, a másik nevet. Rákészültünk. Én és a szüleim is. Már szerettem volna túl lenni ezen a hosszú utazáson. Túl lenni a sok felgyülemlett izguláson és szembesülni, hogy azzal, hogy mire vállalkoztam. Most kicsit már lecsillapodtak a kedélyek tegnap délután óta, és próbálunk örülni, hogy még egy kis időt együtt tölthetünk. De megint rá kell készülni… Eltelik a hétvége és megint lehet izgulni. Most várjuk a Hajótársaság válaszát, hogy a Cég mikorra foglalhatja be újra a repülőjegyet és mikor tudok hajóra szállni. Valamint a nagy kérdés, hogy marad-e az eredeti forgatókönyvnek azon része, hogy melyik lesz az én “Luxushorgonyom”??? Bizakodó vagyok. Remélem, hogyha már megadták az 1 hetes beszállási intervallumot, akkor lehetőséget biztosítanak, hogy ténylegesen az eredetileg kiírt hajóra szállhassak be…

Továbbra is tartsatok Velem, lássuk meg együtt hogyan alakul tovább a történet!:)

Amikor helyre áll a rend, tovább haladok majd a létra fokán és bepótolom a még kimaradt részeket!

Üdv Mindenkinek!

Az előző posztban dióhéjban olvashattátok, hogy miként született meg a döntés bennem, hogy külföldre kellene menni dolgozni. Abban a pillanatban, amikor online jelentkeztem a hajós munkára, nem gondoltam át rendesen, hogy ez mivel is járna. Csak hát olyan csábítóan hangzik!:) A hajó is, Amerika is és persze a Világ is!!! Jó, nem itt van a közelben, ha esetleg nem tetszene, akkor 2 óra alatt haza repülök, de kinek jutott eszébe ezzel foglalkozni abban az ugyebár elkeseredett pillanatban.

Tehát megtörtént, online jelentkeztem egy luxus óceánjáró hajóra, méghozzá szobalánynak!!! Mert én úgy gondoltam, mivel sosem volt semmilyen hajós tapasztalatom, maximum ott kezdhetem.

Közben történt valami. Teltek a napok, hetek, a dühöm csillapodott és nekem másra kellett koncentrálnom. Dolgoztam a munkahelyemen 12 órában, kreatív műhelyet csináltam a szobámból és kiéltem a kreatív énemet, éltem a mindennapokat és készültem a májusi államvizsgámra!!! Egyébként mondhatni teljes volt az életem, legalábbis annak éreztem. Megfeledkeztem arról, hogy én valaha jelentkeztem hajós, vagy bármilyen más munkára. A “csoda” pedig megtörtént. Én magam hagytam, hogy megtörténjen! Lehet furcsán hangzik azok számára, akik nem hisznek annyira ezekben a dolgokban. De aki ismeri a Titok című könyvet, vagy csak hallotta, hogy miről szól, ő tudja, hogy pontosan miről beszélek. Egyébként sok más hasonló könyv is van, de talán ez a legismertebb azok számára, akik nem mélyültek el az ilyen “tudományokban”. Tehát elképzelni, megtenni az első lépést, majd hagyni, hogy jöjjön be az életünkbe…ilyen egyszerű, és még én is alig hittem. Pedig csak a Vonzás törvénye erősen dolgozott, amíg én életem a hétköznapokat.:)

Júniust írunk, amikor a telefonom megcsörrent, és egy röpke bemutatkozás után elhívott a Cég interjúra, akinél anno még hónapokkal ezelőtt jelentkeztem valamire… mert gőzöm nem volt róla hirtelen, hogy mikor és hová és mire jelentkeztem. De a néhány perces beszélgetés után kezdtek bevillanni az emlékek. Megbeszéltünk még arra a hétre egy interjú időpontot. Izgatottan és nevetve mentem a Szüleimhez, és elmondtam, hogy behívtak egy hajós interjúra. Ők nem is tudtak róla, hogy nekem valaha megfordult ilyen a fejemben, hogy elmennék hajóra dolgozni. Meglepődve hallgatták, de nem tulajdonítottak nagy jelentőséget neki…én sem.

Eljött a nap, elmentem az interjúra. Csak én voltam arra az időpontra hívva. Ez egy jó pont volt nálam, hogy nem tömeges tájékoztatást tartottak. Ki kellett töltenem egy adatlapot, majd a másik oldalon angolul voltak feladatok, amit tudásomhoz mérten megcsináltam. Megjegyzem, a Főiskolának köszönhetően, van egy államilag elismert középfokú vendéglátó és idegenforgalmi nyelvvizsgám. Azért az évek alatt sokat kopott a tudásom, vagyis inkább a bátorságom az angol kommunikációhoz… ez ki is lett “használva”. Mivel vendéglátás-szálloda szakon végeztem, így a szakmához szükséges papírok megvoltak. De az angollal úgymond “megfogtak” Voltak hiányosságaim, főként a nyelvtant illetően. Felajánlották, hogy náluk elvégezhetek egy 100 órás angol tanfolyamot. Vizsgadíjjal együtt 100 ezer Ft-ért. Egy hét tanakodás után beiratkoztam. Meggyőzőek voltak, hiszen egy olyan “tanártól” lehet tanulni, ki 5 évet hajózott. A környezetem féltett az esetleges rejtett költségektől, de úgy látszott akkor, hogy a tanfolyam árán kívül, nincs más költség. Még közvetítői díj sincs, mert a Cég azután kap pénzt, akik végül felvételt nyernek a Hajótársasághoz. Szóval minden szépnek és jónak tűnt. A folyamat egyébként úgy zajlik, hogy (mindenképp) beiratkozol vagy nyelvi tanfolyamra, vagy nyelv+szakma, ezt sikeresen elvégzed. A szakmairól kapsz egy okj-s papírt, a nyelvről egy oklevelet. Ezután részt vehetsz a Hajótársaság interjúján, amit még megelőz egy online nyelvi teszt, ahol minimum 75%-ot el kell érni, hogy tovább juthass a személyes interjúra.

Nálunk kicsit fordítva alakultak a dolgok. A tanfolyam kezdete után pár héttel a Hajótársaság interjút hirdetett. Írtunk egy “házi tesztet”, ami alapján elmehettem az online tesztre. Ez sikerült, de meginogtam, hogy én tényleg akarom-r ezt az egészet. Főként, amikor közölték, hogy ha sikerült az online angol, akkor helyben 25 ezer Ft-ot be kell fizetni, az lesz a szóbeli interjú ára. Szíven ütött, hogy most fognak jönni a rejtett költségek??! De elmentem, 80%-os tesztet írtam. Gyorsan letudtam, röpke 20 perc alatt. Úgy voltam vele, ha végig ülöm a 30-40 percet, akkor sem biztos a siker, ha nekem nincs a hajón “dolgom”. Mivel a végén rögtön láttam az eredményt, tovább jutottam. Fizettem. Tájékoztattak és angolul is csevegtünk a másik Cég munkatársaival. Augusztus első szombatján volt az személyes interjú a Hajótársaság HR-esével. Mindenki nagyon izgult. Kb 2-5 percet voltunk bent személyenként. Nem sok mindent kérdeznek. Mit dolgozol jelenleg; hogyan viselkednél a hajón a vendégekkel; alap dolgokat, amikre előtte nagyjából próbálnak felkészíteni. Jah, és persze, hogy MIÉRT akarsz hajóra menni dolgozni?!!! Aki jót akar, ne mondja, hogy világot szeretne látni…vagy szakmájában fejlődni. Ők már a szakmában “tökéletes” személyzetet szeretnének!!!

Túl voltunk az utolsó fordulón is. Sikeresen! Kb 30-an interjúztunk aznap, és csak 2-en nem jutottak tovább.

Amit kihagytam! Szobalányból felszolgáló… Nem igazán közvetítenek már szobalányokat ezekre a hajókra, legalábbis ez a Cég nem. Viszonylag kevés a fizetés; ez volt az indok. Ráadásul, mivel nekem vendéglátós végzettségem van, adott volt, hogy lehetek felszolgáló. Persze először segédfelszolgáló. Itt is meg kell majd járni a bizonyos létrafokokat. Ezek a Cégek egyébként, akikkel kapcsolatban voltam/vagyok, többnyire segédfelszolgálókat és bárfelszolgálókat közvetítenek ki.

A részletekkel hamarosan folytatom! Tartsatok Velem, szerintem sok hasznos és érdekes információval szolgálhatok!

Nézzétek el nekem,de a következő bejegyzés kicsit előrehaladott lesz a kronológiához képest. Elképzelhető, hogy a mai napomról, vagyis az utazás előtti utolsó napomról fog szólni. Rettenetesen kezdek izgulni!:) Össze szorul per pillanat a gyomrom, ha arra gondolok, hogy holnap ilyenkor már távol leszek az otthonomtól. De bízom benne, hogy jó úton haladok!!! 🙂

Szép napot Mindenkinek!

Ha az időpontot kellene behatárolnom, nagyjából március vége, vagy április eleje, amikor egy elkeseredett pillanatban úgy döntöttem, hogy külföldi munka után nézek. Igen, elsősorban egy ilyen pillanat vezérelt. Az elkeseredést pedig a pénz szűke okozta. Azt hiszem a mai világban, főként kicsiny kis országunkban is, sokak számára vagy egyáltalán nem elég a fizetésük, vagy éppen kihúzzák a következő hónapig. Nos, talán én nem panaszkodhatnék … nem is teszem. Örülhetek, hogy 5 éve, amikor megszületett a gondolat, hogy dolgozni kell mennem (mert csak úgy tudom a főiskolát befejezni) azóta van munkahelyem. Az egyiken majdnem 4 évet töltöttem, most onnan búcsúztam. Talán a viszonyokhoz képest nagyon is jó hely, mindenféle szempontból (környezet, munkatársak, főnökök és fizetés).

Csak ugye kérdés, hogy kinek mennyi az elég a normál élethez.

Nagyon közel vagyok a 26. életévemhez. Ezzel alapvetően nincs is gond. A szüleimmel élek egy nagy házban. Talán ez sem akkora gond. De amikor belém hasít, hogy szaladok a 30 felé, és nincs olyan anyagi körülményem, hogy egyedül bármit is meg tudjak állítani és elkezdjem a valóban nagybetűs életet, akkor megint érzem azt az elkeseredést. Én is azok közé tartozom, akik várják már a következő fizetést. Így nem sokat lehet megtakarítani…. Nem lesz hitel nélküli autóm és egy kis lakásom, hogy úgy érezhessem önálló vagyok, minden téren megállok a lábamon. Nahát ez az, amit én nem szeretnék! A hitel szótól összeszorul a gyomrom. Tapasztalom a szüleimmel együtt, hogy mit jelent. Ez még egy indok volt arra, hogy külföldön vállaljak munkát. Apránként egymásra halmozódtak az indokok, amik amellett szóltak, hogy menjek, mert itthon nem tudom megvalósítani az álmaimat.

Én pedig mertem nagyot álmodni és hiszem, hogy aki mer, az nyer! 🙂

Tartsatok Velem, a következő posztban kiderül, hogy mi történt azután, hogy online jelentkeztem egy luxus óceánjáró hajóra (szobalánynak)!

A Cafeblog első ajánlott címe úgy érzem számomra is praktikus…

Helló Világ! 🙂

Köszöntök Mindenkit,aki kíváncsi arra, hogy egy 25 éves lány miért akar külföldre menni dolgozni… ráadásul a világ másik végére, Amerikába…. és még onnan is tovább, ki a Tengerre és Óceánra… egy luxus óceánjáró hajóra.

Megtudhatjátok, mi vezérelt arra, hogy ilyen döntést hoztam; majd hogyan jutottam el egy online jelentkezéstől az interjúkig; a Céghez, aki ‘segített’ vagy legalábbis tovább lökött, hogy a tervek végül megvalósuljanak; egy másik Céghez,aki ténylegesen is segített, tájékoztatott minket és az intézkedésekkel megvalósították a kijutást.

A szép és az árnyoldalát is megpróbálom szavakba önteni, mindezt azokkal az érzésekkel tarkítva, amelyeket megéltem a fél év alatt zajló események kapcsán.

Továbbá majd olvashatjátok, hogy hogyan is élem a mindennapokat egy luxushajón.

Egyelőre még bennem is sok kérdés van. Per pillanat egyet tudok, hogy 5 nap múlva indulok 🙂

Tartsatok velem, egy remélhetőleg csodálatos utazásra! 🙂

Üdv Mindenkinek!

Misteriosa