Haladok a létra fokán

Az előző posztban dióhéjban olvashattátok, hogy miként született meg a döntés bennem, hogy külföldre kellene menni dolgozni. Abban a pillanatban, amikor online jelentkeztem a hajós munkára, nem gondoltam át rendesen, hogy ez mivel is járna. Csak hát olyan csábítóan hangzik!:) A hajó is, Amerika is és persze a Világ is!!! Jó, nem itt van a közelben, ha esetleg nem tetszene, akkor 2 óra alatt haza repülök, de kinek jutott eszébe ezzel foglalkozni abban az ugyebár elkeseredett pillanatban.

Tehát megtörtént, online jelentkeztem egy luxus óceánjáró hajóra, méghozzá szobalánynak!!! Mert én úgy gondoltam, mivel sosem volt semmilyen hajós tapasztalatom, maximum ott kezdhetem.

Közben történt valami. Teltek a napok, hetek, a dühöm csillapodott és nekem másra kellett koncentrálnom. Dolgoztam a munkahelyemen 12 órában, kreatív műhelyet csináltam a szobámból és kiéltem a kreatív énemet, éltem a mindennapokat és készültem a májusi államvizsgámra!!! Egyébként mondhatni teljes volt az életem, legalábbis annak éreztem. Megfeledkeztem arról, hogy én valaha jelentkeztem hajós, vagy bármilyen más munkára. A “csoda” pedig megtörtént. Én magam hagytam, hogy megtörténjen! Lehet furcsán hangzik azok számára, akik nem hisznek annyira ezekben a dolgokban. De aki ismeri a Titok című könyvet, vagy csak hallotta, hogy miről szól, ő tudja, hogy pontosan miről beszélek. Egyébként sok más hasonló könyv is van, de talán ez a legismertebb azok számára, akik nem mélyültek el az ilyen “tudományokban”. Tehát elképzelni, megtenni az első lépést, majd hagyni, hogy jöjjön be az életünkbe…ilyen egyszerű, és még én is alig hittem. Pedig csak a Vonzás törvénye erősen dolgozott, amíg én életem a hétköznapokat.:)

Júniust írunk, amikor a telefonom megcsörrent, és egy röpke bemutatkozás után elhívott a Cég interjúra, akinél anno még hónapokkal ezelőtt jelentkeztem valamire… mert gőzöm nem volt róla hirtelen, hogy mikor és hová és mire jelentkeztem. De a néhány perces beszélgetés után kezdtek bevillanni az emlékek. Megbeszéltünk még arra a hétre egy interjú időpontot. Izgatottan és nevetve mentem a Szüleimhez, és elmondtam, hogy behívtak egy hajós interjúra. Ők nem is tudtak róla, hogy nekem valaha megfordult ilyen a fejemben, hogy elmennék hajóra dolgozni. Meglepődve hallgatták, de nem tulajdonítottak nagy jelentőséget neki…én sem.

Eljött a nap, elmentem az interjúra. Csak én voltam arra az időpontra hívva. Ez egy jó pont volt nálam, hogy nem tömeges tájékoztatást tartottak. Ki kellett töltenem egy adatlapot, majd a másik oldalon angolul voltak feladatok, amit tudásomhoz mérten megcsináltam. Megjegyzem, a Főiskolának köszönhetően, van egy államilag elismert középfokú vendéglátó és idegenforgalmi nyelvvizsgám. Azért az évek alatt sokat kopott a tudásom, vagyis inkább a bátorságom az angol kommunikációhoz… ez ki is lett “használva”. Mivel vendéglátás-szálloda szakon végeztem, így a szakmához szükséges papírok megvoltak. De az angollal úgymond “megfogtak” Voltak hiányosságaim, főként a nyelvtant illetően. Felajánlották, hogy náluk elvégezhetek egy 100 órás angol tanfolyamot. Vizsgadíjjal együtt 100 ezer Ft-ért. Egy hét tanakodás után beiratkoztam. Meggyőzőek voltak, hiszen egy olyan “tanártól” lehet tanulni, ki 5 évet hajózott. A környezetem féltett az esetleges rejtett költségektől, de úgy látszott akkor, hogy a tanfolyam árán kívül, nincs más költség. Még közvetítői díj sincs, mert a Cég azután kap pénzt, akik végül felvételt nyernek a Hajótársasághoz. Szóval minden szépnek és jónak tűnt. A folyamat egyébként úgy zajlik, hogy (mindenképp) beiratkozol vagy nyelvi tanfolyamra, vagy nyelv+szakma, ezt sikeresen elvégzed. A szakmairól kapsz egy okj-s papírt, a nyelvről egy oklevelet. Ezután részt vehetsz a Hajótársaság interjúján, amit még megelőz egy online nyelvi teszt, ahol minimum 75%-ot el kell érni, hogy tovább juthass a személyes interjúra.

Nálunk kicsit fordítva alakultak a dolgok. A tanfolyam kezdete után pár héttel a Hajótársaság interjút hirdetett. Írtunk egy “házi tesztet”, ami alapján elmehettem az online tesztre. Ez sikerült, de meginogtam, hogy én tényleg akarom-r ezt az egészet. Főként, amikor közölték, hogy ha sikerült az online angol, akkor helyben 25 ezer Ft-ot be kell fizetni, az lesz a szóbeli interjú ára. Szíven ütött, hogy most fognak jönni a rejtett költségek??! De elmentem, 80%-os tesztet írtam. Gyorsan letudtam, röpke 20 perc alatt. Úgy voltam vele, ha végig ülöm a 30-40 percet, akkor sem biztos a siker, ha nekem nincs a hajón “dolgom”. Mivel a végén rögtön láttam az eredményt, tovább jutottam. Fizettem. Tájékoztattak és angolul is csevegtünk a másik Cég munkatársaival. Augusztus első szombatján volt az személyes interjú a Hajótársaság HR-esével. Mindenki nagyon izgult. Kb 2-5 percet voltunk bent személyenként. Nem sok mindent kérdeznek. Mit dolgozol jelenleg; hogyan viselkednél a hajón a vendégekkel; alap dolgokat, amikre előtte nagyjából próbálnak felkészíteni. Jah, és persze, hogy MIÉRT akarsz hajóra menni dolgozni?!!! Aki jót akar, ne mondja, hogy világot szeretne látni…vagy szakmájában fejlődni. Ők már a szakmában “tökéletes” személyzetet szeretnének!!!

Túl voltunk az utolsó fordulón is. Sikeresen! Kb 30-an interjúztunk aznap, és csak 2-en nem jutottak tovább.

Amit kihagytam! Szobalányból felszolgáló… Nem igazán közvetítenek már szobalányokat ezekre a hajókra, legalábbis ez a Cég nem. Viszonylag kevés a fizetés; ez volt az indok. Ráadásul, mivel nekem vendéglátós végzettségem van, adott volt, hogy lehetek felszolgáló. Persze először segédfelszolgáló. Itt is meg kell majd járni a bizonyos létrafokokat. Ezek a Cégek egyébként, akikkel kapcsolatban voltam/vagyok, többnyire segédfelszolgálókat és bárfelszolgálókat közvetítenek ki.

A részletekkel hamarosan folytatom! Tartsatok Velem, szerintem sok hasznos és érdekes információval szolgálhatok!

Nézzétek el nekem,de a következő bejegyzés kicsit előrehaladott lesz a kronológiához képest. Elképzelhető, hogy a mai napomról, vagyis az utazás előtti utolsó napomról fog szólni. Rettenetesen kezdek izgulni!:) Össze szorul per pillanat a gyomrom, ha arra gondolok, hogy holnap ilyenkor már távol leszek az otthonomtól. De bízom benne, hogy jó úton haladok!!! 🙂

Szép napot Mindenkinek!